A gyakorlatias feleség és az ikrek meséje

Gyereket vállalni óriási felelősség. Már amikor két ember összeházasodik, sejthető, hogy világra fognak hozni egy apró kis utódot, és vállalják majd annak gondozását minden jó és rossz oldalával egyaránt. A feleségemmel, Judittal, mi is eljutottunk ehhez a témához, mint ahogyan megjósolható volt – persze, mi mindent előre meg akartunk tervezni, gyakorlatiasak voltunk, hogy semmi se érhessen minket váratlanul. De a terhessége már nem olyan dolog volt, ami ne okozott volna meglepetéseket.

Például a pocakja nagyon hamar nőni kezdett, és mindenki népi megfigyelések alapján azt jósolta, hogy fiunk lesz. Mi pedig valamiért hittünk nekik, ezért elkezdtünk kék holmikat vásárolni, és a szobát is kékre festettük, még a babakád is kék színű volt. Judit azonban azt mondta, a biztonság kedvéért nézessük meg azért, tényleg kisfiú készülődik-e odabent, ám akkor jött a hideg zuhany.

Kiderült, hogy ketten vannak, méghozzá két lány! Na, erre nem voltunk felkészülve, de persze örültünk is neki, hiszen az ikerlányok nagyon ritkák. Legalább is én egy családot se ismerek, ahol ikrek születtek. Persze, nem csináltuk vissza az egészet, gyakorlatiasan vettünk piros, rózsaszín, lila színű dolgokat is, és mindent összekevertünk, hogy a két kislány lássa majd, hogy mindketten kapnak minden színből.  Akkor már nagyon vártuk a kislányokat, nevet is választottunk a számukra, és vártuk a percet, hogy végre találkozhassunk velük.

Azóta eltelt egy év is, és a lányaim születése még mindig életem legboldogabb perceként él az emlékezetemben. A feleségem mintaszerű anya volt, és tényleg igen gyakorlatias. Amit a lányok kinőttek, máris eladta az interneten, és sok ruhájukat és játékukat apróhirdetések között böngészve találta meg. Nem csoda, hogy olyan otthonosan mozgott ebben a világban. Hiszen egykor mi is éppen egy ilyen apróhirdetésnek köszönhetően találkoztunk, amiből később randevú, majd házasság lett. Még máig emlékszem a jeligére: „gyakorlatias lány keresi gyakorlatias párját.” Örülök, hogy olvastam azt a hirdetést, és még inkább annak, hogy nem mentem el mellette szó nélkül. Időközben, ahogyan cseperedtek a lányaink, Judit egyre többet töltött az apróhirdetések oldalain, hogy hasznos készségfejlesztő játékokat nézzen ki számukra, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt.

Egyik alkalommal azt mondta, hogy látott pár bébitaxit az egyik oldalon. Utána olvasott, hasznosnak találja, és szeretné, ha rendelnénk az ikreknek. Mivel én nem voltam annyira gyakorlatias, mint ő, megkérdeztem, mi az a bébitaxi, mire jó, ő pedig több képet, blogot és leírást is az orrom alá tudott tolni. Elmesélése alapján, egy egyfajta babakocsiként is felfogható, amiben utazni is tud a baba, de akár ő is tudja hajtani: erősíti a lábait, és segíti őt a mozgásban. Jó ötletnek tartottam, főleg, hogy a lányaink már abban a korban voltak, hogy igen mocorogtak, és már szerettek volna elindulni.

Viszont óva intettem attól, hogy ezeket használtan vásároljuk meg, ő pedig a fejébe vette, hogy ha nem használtan, akkor majd megkeresi a legtökéletesebb helyet, ahol csak bébitaxikat lehet kapni! És akkor az én kis gyakorlatias feleségem rá is talált erre az oldalra, ahol szinte minden kis jármű egy kuriózum, egy igazi kis csoda, hiszen ahány féle van, annyi féle kinézet és sokszínűség. Nem mondom, vidám délután volt, amit eltöltöttünk Judittal, miközben kiválasztottuk a legérdekesebb, legszínesebb mintájú és formájú bébitaxit az ikreinknek.

Az árral, a szállítással, a gyorsaságukkal is elégedettek voltunk, a lányok is nagyon megszerették az új kis járgányokat. Összességében örülök, hogy egy gyakorlatias feleséggel áldott meg a sors, két gyönyörű gyerekekkel, és a lehetőséggel, hogy megadhassunk nekik mindent, ami csak a fejlődésükhöz és a boldogságukhoz szükséges! Végül is, ez a szülők dolga!