Apróhirdetés az apróság elhallgattatására

A kisöcsémnek van pár idegesítő szokása, többek között az, hogy a tűzoltóautók nagy rajongója, ami önmagában nem is lenne baj, mivel a hasonló autók gyakran örvendenek nagy népszerűségnek a fiúk körében, azonban az öcsém előszeretettel utánozza ezen autók hangját a lehető legnagyobb vehemenciával. Tudom, hogy még csak óvodás és hagyni kell játszani, de iszonyú kínos, amikor egy tömegközlekedési eszközön zendít rá. Ezért is voltam lesokkolva, amikor drága öcsikémet ötödik születésnapja alkalmából egy tűzoltóautó makett szettel lepték meg a szüleink az internetes webáruházból rendelhető Sam a tűzoltó játékok közül. Mivel a szüleim a lehető legritkábban fizetnek készpénzzel, jó pont volt számukra a bankkártyás fizetési lehetőség az oldalon, ezért is szeretnek innen rendelni. Az sem utolsó szempont, hogy a termékek 1-3 munkanapon belül kiszállításra kerülnek. Így a kisautók 2 nap alatt meg is érkeztek hozzánk. Öcsikém örömtől repesve foglalta el magát azonnal a kis piros autókkal. A szetthez tartozott egy tűzoltóautó, egy tűzoltó helyszínelő, egy mentőcsónak, egy apró mentőhelikopter és egy quad is.sam a tűzoltó játékok

Mivel az öcsém egyből hatalmas rajongással kezdte utánozgatni a járművek hangját, nemes egyszerűséggel közöltem a családommal, hogy elköltözöm, ha az öcsém megtarthatja ezeket a játékokat és továbbra sem fogja vissza hangutánzó tevékenységeit. A szüleim nyilván kinevettek, mivel középiskolásként nincs lehetőségem elköltözni itthonról. Így tehát más tervet kellett kiötölnöm.

Az első próbálkozásaim mind kudarcba fúltak. A ház különböző rejtett pontjaira dugdostam el az ötcentis kisautó játékokat a kistesóm elől, de minduntalan sikerült megtalálnia azokat vagy olyan keserves óbégatásba kezdenie, hogy édesanyám dorgálására kénytelen voltam leleplezni őket. Máskor egyszerűen megpróbáltam más játékokkal elvonni az öcsém figyelmét, de ezek is csak ideig-óráig voltak működőképesek, így a legkézenfekvőbb ideiglenes megoldásnak az üvöltő zene melletti szobámba zárkózás bizonyult.

Egyik nap suli után hazafelé baktatva kivételesen elfogadtam az utcán újságot osztó lánytól a lapot, majd hazaérve bevonultam a szobámba, beborultam az ágyamba és unottan átlapozgattam. Átfutottam az apróhirdetéses rovatot és az egyiknek köszönhetően zseniális ihletés szállt meg. A hirdetésben egy anyuka eladásra kínálta gyermeke régi matchboxait. Kipattant a fejemből, hogy meghirdetem az öcsém Sam a tűzoltó játékait és ezzel örökre megszabadulok balsorsomtól.

Másnap be is küldtem a hirdetést az újságba és még a héten megjelent. Vígan fütyörészve vártam az érdeklődőket. Pár napon belül meg is érkezett a várva várt hívás, egy úrral megbeszéltem a találkozót még aznapra és átadtam neki a játékokat. A hihetetlen ötletemért cserébe még zsebpénzt is kaptam.

Mondanom sem kell, hogy a játékok eltűnése hatalmas kétségbeesést eredményezett az öcsémnél. Minden lehetséges helyen kutatta őket anyukámmal egyetemben, aki persze bizton állította, hogy az én kezem van a dologban. Én természetesen vállvonogatva letagadtam mindent.

Estére vártunk pár vendéget, anyu barátnőit láttuk vendégül vacsorára. Nem érkeztek üres kézzel, engem egy csinos kis notesszel ajándékoztak meg, az öcsémnek pedig egy dobozt nyújtottak át. Mohón bontotta ki, és amikor megláttam, mit rejt a csomag, leesett az állam. Az öcsém tűzoltós játékai visszatértek! Egy sem hiányzott belőle, visszakapta mindet: a tűzoltóautót, a mentőcsónakot, a helyszínelő autót, a mentőhelikoptert és a quadot. Nem akartam hinni a szememnek. Anyukám nagy boldogan és hitetlenkedve újságolta a barátnőjének, hogy pontosan ilyen játékok után sír a kisöcsém egész nap, miután sehol sem találjuk őket. A nő beszámolt anyunak, hogy a tűzoltó játékokat a férje vette át a minap egy kislánytól, aki a kerületi napilapban adott fel róluk apróhirdetést. Majdnem rosszul lettem, ahogy ezt meghallottam. Mekkora az esélye annak, hogy a nagy nehezen levakart tűzoltó maketteket pont a nálunk vendégeskedő hölgy veszi meg, hogy aztán visszajuttassa az öcsémnek? Kerültem anyukám pillantását, azonban a negatív rezgései elárulták, hogy összeállt neki a kép.

Vacsora után négyszemközt volt is részem korholásban. Szerencsére meg tudtam magyarázni anyunak, hogy az egészet csak azért követtem el, mert rettentően zavar az öcsém állandó nínózása. Anyukám megígérte, hogy segít róla leszoktatni őt, ha én cserébe megígérem, hogy kedvesebb és türelmesebb leszek ezentúl a kissráccal. Kénytelen voltam belemenni a kompromisszumba, miután a tervem balul sült el, így nincs más választásom, mint elnézőbben és jóindulatúbban viszonyulni az öcsémhez, talán még a tűzoltós játékba is beszállok egy nap. Mégiscsak a testvérem, egyszer még jól jöhet, ha jóban vagyunk.