Gyulladáscsökkentő, a beteg legjobb barátja

Tudni kell rólam, hogy sajnos nem is olyan rég átestem egy nagyobb betegségen. Úgy indult az egész, hogy a barátaimmal sítáborban voltunk. A barátnőm beteg volt még kicsit a sítábor alatt is, de azt mondta nem fertőző. Mint utólag kiderült, sajnos az volt, így én is elkaptam, csak erről akkor még nem volt tudomásom.

Szóval sítábor volt, jól éreztük magunkat, buliztunk, meg hajnalig fent voltunk. Eléggé lestrapáltuk a szervezetünket. Napközben pedig jött a fizikai megterhelés is a fáradtság mellé. Ezért nem is vettem olyan komolyan a tüneteket, amik jelentkeztek rajtam. Fájt a mandulám, lázas lettem, kimerült, ingerlékeny. Persze ugyanúgy kimentem így is a pályára, hiszen azért fizettem be azt a rengeteg pénzt és utaztam ennyit, hogy a barátaimmal síelhessek le Ausztria egyik legszebb pályáján. Azonban arra tisztán emlékszem, hogy volt egy pillanat, amikor éreztem, többet nem eshetek el, mert baj lesz. Nem tudtam miféle baj, de az után hogy lesíeltem a pályán, többet már nem is mentem.

Szerencsére ez az utolsó napon volt. Otthon a szálláson el is kezdtem nézni oldalakat, hogy vajon mi bajom lehet, mi ennyire komplex. Több apróhirdetést is megnéztem a témában, de éreztem, hogy itt az online keresgélés valószínűleg nem lesz elég. A hazafele vezető úton már borzasztó rosszul voltam, alig bírtam átvészelni az órákon keresztül tartó buszutat. Mire beértünk Pestre, már csak arra tudtam gondolni, hogy valaki adjon valami gyulladáscsökkentőt, mert nem tudom, mit kezdek magammal.

Amint leszálltam a buszról, mentünk is a kórházba az éjszakai ügyeletre, ahol szerencsésen félrediagnosztizáltak. De legalább írtak fel erős fájdalomcsillapítót és gyulladáscsökkentőt. Pont, amit én is éreztem, hogy kelleni fog.

Ez után hazamentünk, majd miután tiszta kiütés lettem bementünk egy másik kórházba is. Ott egyből helyesen diagnosztizáltak és bent is tartottak éjszakára. Azt mondták nagyon közel voltam a kiszáradáshoz, ráadásul mivel a betegség miatt megduzzadtak és begyulladtak a mirigyeim, ezáltal a lépem és a májam is a kétszeresére duzzadt, és egy esetleges esésnél leszakadt volna a lépem.

Mikor mondtam az orvosnak, hogy épp sítáborból jövök, teljesen elhűlt és annyit mondott csak, hogy akkor örüljek, hogy most itt vagyok még, mert meg is halhattam volna. Az a pillanat volt, hogy úgy éreztem, ezt most akkor tényleg komolyan kell venni, ez nem vicc. Utána pont a születésnapomra hazaengedtek, ez volt az ajándékom.

Mivel nem találkozhattam senkivel 2 hónapig a fertőzés miatt, elég nehézkes volt az élet. Közben borzasztó rosszul is voltam, alig kaptam levegőt a megduzzadt manduláim miatt és az erős gyulladáscsökkentőket és fájdalomcsillapítókat is rohamosan tüntettem el.

Otthon unatkoztam is nagyon, unalmamban folyton apróhirdetéseket olvasgattam, minden féle témában. Az egyik ilyen apróhirdetésben találtam rá egy olyan honlapra, ahol online tudok gyógyszereket rendelni. Eddig ilyenről még nem nagyon hallottam, úgyhogy tüzetesen megnéztem a cég oldalát és nagyon szimpatikus lett számomra. Teljesen jól érthető, vásárlóbarát honlapjuk van és nagyon jó ötletnek is tartom ezt az online patika dolgot. Főleg olyanok számára, mint én, egy ilyen fertőző betegségnél próbál az ember a lehető legkevesebb érintkezéssel hozzájutni dolgokhoz, nehogy mások is elkapják.

Szóval nekem ez a megoldás egyszerűen tökéletesnek bizonyult. Ráadásul nagyon gyorsan ki is szállították a kis gyulladáscsökkentőket, ami egy hatalmas plusz, mert bizony, ha kifogy az adott adag és nincs új, az nagyon sok bosszúságot és felesleges szenvedést tud okozni az embernek. Szóval így teltek a napjaim két hónapon keresztül. Kínszenvedés volt. Arról nem is beszélve, hogy kimaradtam az iskolából, kezdtem teljesen bezárkózott lenni, folyton a betegségen járt az eszem, hogy mikor lesz már végre vége. Mikor fogok tudni újra fájdalommentesen inni egy korty vizet vagy végig aludni sírás nélkül egy éjszakát. De szerencsére letelt valahogy az a két hónap is.

Utána szokhattam vissza újra a korán kelésre, az iskolára, a napfényre. Még kaptam egy több, mint fél éves felmentést a testnevelés alól is. Az osztálykirándulásokat pedig szintén ki kellett hagynom, mert amint elkezdtem terhelni a szervezetem a májam úgy elkezdett fájni, hogy muszáj volt megpihennem. Jártunk még kontrollra a kórházba egy jó ideig, a szervezetem lassan, de biztos gyógyult. Egy jó idő beletellett még viszonylag sikerült meggyógyulnom. Azonban a mai napig maradtak fent járulékos problémáim a betegség után. Először is a májam sajnos nem bírja már a terhelést olyan jól, mint régen.

Ez köszönhető annak a rengeteg igen erős gyulladáscsökkentőnek és fájdalomcsillapítónak is, amit a betegség alatt a fájdalmak enyhítésére vettem be. Másrészt pedig a betegség miatt kialakult jónéhány ételallergiám a mai napig kísért. A sportos karrierem befejezéséről nem is beszélve.

Ugyanis én asztaliteniszeztem versenyszerűen 9 évet. Még 6-7 évesen anyukám látott egy apróhirdetést, hogy utánpótlás nevelésre keresnek fiatal gyerekeket az iskolámmal szemben lévő egyesületbe, és mivel nagyon mozgékony gyerek voltam és imádtam a labdát, beíratott. Ez olyan jól sikerült, hogy borzasztóan megszerettem az asztaliteniszt és még negyedik is voltam az országos ranglistán. Rengeteget edzettünk, hétvégente versenyekre járunk, és borzasztó jó kis csapatunk volt. Szerencsére nagyon összetartóak vagyunk a mai napig.

Szóval sajnos annak is vége lett, részben a betegség miatt is.

Az ételallergiám és a mozgás hiány miatt pedig sajnos rohamosan hízni kezdtem, pedig semmi újdonság nem volt az étrendemben. Akkor még egyébként fogalmam sem volt róla, hogy ételallergiám van. Egyszerűen csak ettem egy zsömlét és utána szédültem, nehezebben koncentráltam órán, felpuffadtam, homályosan láttam.

Annyira hozzászoktam ehhez az érzéshez, hogy szinte már természetesnek éreztem, hogy így érzek minden nap minden étkezés után. Ez az állapot pedig depresszióhoz is vezetett. Annyira le tudja nyomni az ember hangulatát az allergia, főleg ha nem tudja, hogy az az allergia, hogy el is felejti milyen érzés ingerültség és rossz közérzet nélkül lenni.

A mai napig nem tudom elképzelni, hogy hogy sikerült 100%-os angol szóbeli érettségit tennem miután megettem egy pogácsát. Ez így furcsán hangozhat, de ha neked is van ételallergiád, érted miért mondom ezt. Szóval olvasgattunk apróhirdetéseket és találtunk egy allergiavizsgálatot, ahol ki is derült, hogy mi a bajom. Azóta nem is eszem, vagy legalábbis próbálok nagyon odafigyelni, hogy ne is egyek semmilyen allergént.