Névnapi malából életmódváltás

Már napok óta kerestem a kislányom tökéletes névnapi ajándékát. Minden évben valami nagyon különlegeset találtam neki; tavaly három kis plüssállatot kapott, azokkal alszik, azóta sokkal jobban. Két évvel ezelőtt kitaláltam, hogy egy aranyos füzetet kapjon, amit határidőnaplóként vagy akár sima naplóként is használhat. Azt is nagyon szereti, azóta is firkál bele néha jegyzeteket, rajzokat.

Már két éve tökéletes ajándékokkal lepem meg, szóval eléggé nagy dilemmába kerültem, azt hiszem eljött a kritikus pont, a harmadik évben már lehet, hogy nem sikerül hibátlanra vennem a figurát. Sok mindenben gondolkodtam, vegyek neki új fülhallgatót, bútort, valamilyen kozmetikai eszközt, sminkcuccot, de nem találtam semmi olyasmit, amiről azt éreztem, hogy kifejezetten örülne neki.

Aztán egy nap, miközben a szokásos fórumaimat olvastam (a baba-mama oldal a kedvencem, nagyon szórakoztató aggodalmaskodásokkal tudnak előállni a friss szülők), rábukkantam egy apróhirdetéses felületre, ahol ajándék-témában ment a diskurzus, és nagyon sok jó ötletet olvashattam.

Az egyik nagymama az unokája kedvenc bögréjére kötött pulcsit, le is fotózta, aztán belinkelte a végeredményt is. Persze nem csak saját készítésű dolgokat mutattak a kis közösségben, hanem jó árban, minőségi termékeket.

Itt olvastam a különleges hatású malákról is , amelyek különböző energiákkal segítik a testet és a szellemet egyaránt. Úgy gondoltam, ez olyasvalami lehet, aminek lányom, Bíborka nagyon örülne. Ugyanis szereti az ékszereket, gyakran készít is magának, de ilyen ritka gyöngyöket nem túl könnyű beszerezni, vidéken különösen bonyolult, hiszen egyetlen darab kézműves bolt van a környékünkön. Megrendeltem tehát egy Karneol csukló malát, amely hamarosan meg is érkezett: becsomagoltam szépen, vettem neki külön névnapi zacskót, és izgatottan vártam, hogy elérkezzen Bíborka nevének napja.

Aztán elérkezett április hatodika, és már a virradóján kislányom ajtaja előtt toporogtam. Férjem reggel tenyerébe temetett arccal könyörgött, hogy hadd adhassuk közösen az ajándékot, mert hát csúnyán elfelejtette ezt az ünnepi alkalmat, de biztosítottam arról, hogy Bibó holnap is nagyon örülni fog az ajándékának, ezen a kis karkötőn ugyan ne osztozzunk már meg. (Meg egyébként is elég sokáig keresgéltem, kutatgattam utána, már csak elvből nem mentem volna bele ebbe a rendkívül előnytelen ajánlatba.)

Bíborka kilenc körül kelt, kivánszorgott az ágyból ásítva, és asztalhoz ülve követelte a reggelijét. Én letettem elé a díszes zacskót, jó nagy vigyorral az arcomon. Bibó persze nem értette, fogalma sem volt, hogy ezen a napon van a névnapja, eléggé szórakozottan kezelte az ilyen ünnepeket. Karácsony előtt is mindig két nappal eszmélt föl, hogy neki bizony ajándékokat kellene venni. A születésnapomat rendszeresen elfelejti, de a bűntudat, amivel az utólagos ajándékaimat (amik mindig nagyon szépek) átadja, általában kárpótolni szokott.

Bíborka unott ásítások közepette bontotta ki a szalagot, majd jó nagyra kerekedtek a szemei. Felkiáltott, hogy tényleg ma van a névnapja. Én erre kuncogtam kicsit, aztán fölsegítettem a karjára a malát. Nagyon tetszettek neki a sajátosan fénylő, piros gyöngyök.

Elolvastuk a leírását, amelyben a vérkeringés serkentéséről meg a pozitívabb hozzáállásról írtak, ezeknek a dolgoknak is eléggé örült, azt mondta, mostanában a suli „igencsak lehozza az életről”.

Kitaláltuk együtt, mégis milyen ruhák illenének ehhez a kiegészítőhöz: egy piros garbót és egy fekete nadrágot választottunk ki, csinos sportcipővel. Szeretettel készítette ki hétfőre, hogy igazán pozitív hozzáállással mehessen iskolába, meg igazán rendbe tett vérkeringéssel.

Azóta több ilyen karkötőt is rendeltünk már (mindhez választottunk hozzáillő ruhát), ráadásul kislányom rákattant a buddhizmusra is a weboldalt böngészve, megtanult meditálni, meg rájött a füstölők előnyös hatásaira is.

Szóval úgy tűnik, ez volt eddig a leghatásosabb és lányom életére legkihatóbb ajándékom. Megint sikerült meglepnem valami jóval. Három a magyar igazság, és azzal vigasztalom magam a jövőre nézve, hogy egy a ráadás!