Olajcseréhez kerestem autószerelőt apróhirdetések között

Nemrég költöztem fel vidékről Budapestre és egyelőre még nagyon kevés embert ismerek itt a fővárosban. Amióta itt élek, rá kellett döbbennem arra, hogy az embernek nemcsak a barátai és a családtagjai tudnak nagyon hiányozni, hanem azok a szakemberek is, akiket régóta jól ismert, szeretett és akikben megbízott.

Mivel egy elég kis településről származom, ezért szinte egész életemben azt szoktam meg, hogy közeli kapcsolatban vagyok a bolti eladókkal, a fodrásszal, a szerelőkkel, és még sorolhatnám, ezért nagyon furcsa volt nekem, hogy Budapesten sokkal másabb jellegűek az ilyen viszonyok.

Bizonyára persze attól is függ, hogy az ember a város melyik részén lakik, de mivel én a hatodik kerületbe költöztem, ez annyira forgalmas hely, tele turistákkal, hogy a sarki ABC-ben nem ismer fel az eladó hölgy, annak ellenére, hogy már hónapok óta szinte napi szinten járok oda. Lehetséges, hogy a külkerületekben személyesebb egy fokkal a viszony, de itt a belvárosban ez egyáltalán nem jellemző.

Részben azért is költöztem el, persze a munkát leszámítva, mert néha már nagyon zavart, hogy amint kilépek az utcára, egyből ismerősökbe botlom, hogy akármelyik üzletbe megyek be, az eladók kommentálják azt, hogy mit vásároltam és még folytathatnám… Jobb napjaimon örültem ennek a fajta családiasságnak, azonban néha a hátam közepére sem kívántam ezt az egészet.

Miután elköltöztem, csak egy idő után döbbentem rá arra, hogy ezentúl nem járhatok majd sem a jól megszokott fodrászomhoz, sem a kozmetikusomhoz, arról nem is beszélve, hogy nem tudok szólni Pista bácsinak, a helyi ezermesternek, ha valami elromlik, mivel mindannyian több mint kétszáz kilométernyire vannak már tőlem.

Nagyjából egy hete éppen a netet böngésztem, amikor találtam egy honlapot, ahonnan jó áron rendelhetek motorolajat az autómhoz. Nagyon megörültem ennek, meg is rendeltem azt a mannol olajat, amit az otthoni szerelőm mindig használt az autómhoz, ezek után pedig már csak annyi dolgom volt, hogy Pesten is találjak valakit, aki elvégezné ezt a karbantartást a kocsin.

Átnéztem több újság apróhirdetéses szekcióját is és találtam egy szimpatikusnak tűnő szakembert. Még aznap felhívtam, érdeklődtem, hogy mikor mehetnék hozzá és szerencsére hamar adott időpontot nekem. Tegnap vittem el hozzá az autót, nagyon gyorsan és jól dolgozott, szerencsére teljesen meg voltam vele elégedve, de a szívem mélyén azért még hiányzik s jó öreg Józsi bácsi, akihez az első perctől fogva vittem az autómat.

Tudom, biztos sokan azt gondoljátok, hogy nem vagyok normális, hogy a belvárosban lakom és autóm van, de egyszerűen nem akartam megválni a kis járművemtől.

Tizennyolc éves voltam, mikor letettem a jogsit, utána pedig elkezdtem spórolni, hogy vehessek magamnak egy kis használt autót. Két évig tartott, mire sikerült összespórolnom egy jobb állapotú kis járműre valót és szinte földöntúli boldogságot éreztem, amikor megvettem magamnak.

Azóta annyira a szívemhez nőtt, hogy eszem ágában sem lenne sem lecserélni, sem megválni tőle és csak a tömegközlekedésre hagyatkozni.

Persze a hétköznapokban inkább a villamost és a metrót választom és ilyenkor a kisautóm csak a ház előtt áll (vagy ahol éppen helyet találtam legutóbb), hétvégén azonban mindig azzal járkálok ide-oda.

Havonta kétszer meg szoktam látogatni anyuékat otthon és azt az utat sokkal jobb vezetve megtenni, mintsem vonaton, de a hétvégi nagybevásárlásoknál is nagyon jól tud jönni, hogy nem kell a hatalmas, nehéz szatyrokat átcipelni a városon.